Feminista Magyar Népmesék 10. - Pirosmalac

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző nyolc mese itt olvasható.

Pirosmalac

(ez a mese úgy is ismeretes, mint Malac Julcsa, avagy a Malacbőrbe bújt lány)

Források:

B. Kovács I.: Malac Julcsa: Gömöri népmesék (Madách Könyvkiadó, 1990).

Béres A.: Hajnalpelika (Akadémiai Kiadó, 1989).

Béres A.: Rozsályi népmesék (Akadémiai Kiadó, 1967).

Penavin O.: Jugoszláviai magyar népmesék (Akadémiai Kiadó, 1984).

A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó epizódját itt nézhetitek meg. 

A mese szövegét itt olvashatjátok online.

A mese az AaTh 413A (Pirosmalac) mesetípusba tartozik - nem összetévesztendő a 413-as mesetípussal, ami a hattyúmenyasszonyok története.

A történet:

Egy magányos asszony nagyon szeretne gyereket, azt sem bánja, mifélét; népmesei szabályok szerint ennek megfelelően egy nap kismalaca születik. A malackislányt nagy szeretetben neveli az édesanyja, amíg iskolás korba nem ér, amikor is a többi gyerekkel együtt iskolába megy. Az iskolában egy vele egyidős fiú kifigyeli, hogy amikor a malac egyedül van, levedli a malacbőrt, és szépséges lány lesz belőle. Amikor a gyerekek felnőnek, a fiú bejelenti, hogy a malacot óhajtja feleségül venni, és senki mást. Mindkét család tiltakozása ellenére az esküvőt megrendezik, és a piros malac a nászéjszakán szépséges menyasszonnyá változik.

A mese néhány változatában a sikeren felbuzdulva egy másik fiú is kerít valahonnan egy malacot házasság céljából, és alaposan megszívja a kísérletet. 

(David Cameron is így járt, gondolom)

Mitől feminista?

Népmese viszonylatban ritka jelenség, hogy lányát egyedül nevelő anyával találkozunk - a lányos apa, a fiús anya, és a lányos mostoha mind sokkal gyakoribbak. Ez az asszony viszont férj nélkül szerepel a történetben (avagy egyes változatokban a férje elhagyja, amikor malaca születik). Eddig kétféle variációt találtam az anya karakterére: Egyes szövegekben az anya szégyenli a malacot, rejtegetni próbálja, míg másokban nagy szeretettel és gondoskodással neveli, és nem törődik a külsejével. Nekem személy szerint ez az utóbbi hozzáállás tetszik jobban, de pszichológiai szempontból az előbbi is érthető reakció.

Azt is érdemes megfigyelni, hogyan viszonyul a közösség a malachoz. A rozsályi változatban a szomszédasszonyok győzik meg az anyát, hogy engedje el az iskolába, meg epret szedni a többi gyerekkel. Arról sem esik említés, hogy a gyerekek bántanák a malacot - ha úgy nézzük, a közösség be- és elfogadja. Az egyetlen alkalom, amikor hátrányára van a malacsága, az eljegyzés. A fiú viszont már látta a lányt igazi valójában, és kiáll mellette, akkor is, ha az egész falu rajta gúnyolódik. A mesében rengeteg szimbolikus utalás rejlik külső és belső szépségre, elfogadásra, másságra, és arra, ki képes meglátni másokban a rejtett értékeket. Ha úgy vesszük, a vőlegény azzal, hogy elfogadja a malacot, mert meglátta benne a szépet, ráveszi a közösség többi tagját is, hogy a lányt/személyt lássák benne.

Adott tehát egy "más" leányzó, egy szerető (és egyes esetekben támogató) egyedülálló anya, egy közösség, amely képes megváltoztatni a véleményét kinézettől függetlenül, és egy fiú, aki akkor is kiáll a szerelme mellett, amikor mindenki más bolondnak tartja. Sok múlik azon, hogyan meséli az ember a történetet, de mindenképpen van benne egy jó adag feminista potenciál.

Amit érdemes átgondolni:

Magyar változatában nem meséltem még ezt a történetet, de sokat dolgoztam a perzsa verzióval, amiben malac helyett tök szerepel. Ebben az anya egyenesen bátorítja a lányát, hogy menjen iskolába, ne törődjön senki véleményével. Külön szeretem azt a mozzanatot, amikor a lány az udvar sarkába elvonulva kimászik a tökből és olvasgat, és eközben figyeli meg a szomszéd fiú - a lány, bár rejtőzik a többiektől, nem csak szép, hanem okos is. A magyar verzióban ennek az felel meg, hogy a piros malac lelkesen olvas, tanul az iskolában. Mindenképp érdemes kihangsúlyozni, hogy malacunk intelligens. 

Megjegyzés

Nemzetközi szinten nem gyakori mesetípus. A perzsa verziót a Persian Folk and Fairy Tales c. könyvből szereztem be.

Feminista Magyar Népmesék 9. - A furfangos királykisasszony

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző nyolc mese itt olvasható.

Ma az egyik kedvenc mesetípusommal ismerkedünk meg.

A furfangos királykisasszony

Források:

Berze Nagy J.: A bűbájos lakat (Móra Könyvkiadó, 1979).

Berze Nagy J.: Sárkányölő Sebestyén (Móra könyvkiadó, 1969).

Horger A.: Hétfalusi csángó népmesék (Athenaeum, 1908). (ebben két változat is található)

Kriza J.: Székelyföldi gyűjtés (Athenaeum, 1882).

Régi magyar népmesék: Berze Nagy János hagyatékából (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1960).

A mese szövegét (a fentieken kívül) itt olvashatjátok online.

A mese az AaTh 566 (Fortunatus) mesetípusba tartozik. A Magyar Népmesekatalógus 16 változatát jegyzi.

A történet:
Három vitéz vagy királyfi (avagy vitéz királyfi, esetleg egyszerűen katona) három kincsre tesz szert, amivel hamar meg is csinálják a szerencséjüket. A sors egyiküket összehozza egy királykisasszonnyal, aki szereti kártyára kihívni a kérőit. A vitéz a varázslatos erszénynek/gyűrűnek/kütyünek köszönhetően sohasem fogy ki a pénzből, ami szemet szúr a királykisasszonynak is. A lány hamar kicsalja belőle a titkot, elszedi a kincset, és kidobatja a fiút a katonáival. A fiú újra próbálkozik egy másik kincs kölcsönvételével (avagy az egyik testvére próbál szerencsét), de a lány elcsalja ezt is, meg a harmadikat is, és mire a három vitéz észbe kap, ott állnak üres kézzel, a hölgyemény meg nevet a markába.
A három fiú útnak indul, és bolyongás közben egy almafára bukkannak; a gyümölcstől azonnal szarvuk nő, akkora, hogy a fejüket is lehúzza. Továbbmenve találnak egy másik fát is, aminek a gyümölcsétől azonnal lehullanak a szarvaik. Hirtelen ötlettől vezérelve a fiúk küldenek egy kosár almát a királykisasszonynak, aki azonnak szarvakat is növeszt, és annak rendje-módja szerint kiveri a hisztit. A fiúk - doktornak öltözve - megjelennek a palotában, és az elcsent kincsekért cserébe átadják a királykisasszonynak a gyógyító gyümölcsöt. A mese egyes változataiban a lány ezek után férjhez megy valamelyik vitézhez; de létezik olyan is, ahol a csere végeztével mindenki megy szépen a maga útján.

Mitől feminista?
Attól, hogy egy mese feminista, még nem kell a főhősnek nőnek lennie. Ebben az esetben például a címadó királykisasszony a ravasz ellenfél szerepét tölti be, és teszi ezt nagyon sikeresen. Meseváltozattól függően hol női bájait veti be, hogy elcsalja a vitézek kincseit, hol csak a saját józan eszét vagy rábeszélő képességét. Sok verzióban nem csak pénzes erszényt lop, hanem egész hadsereget szerel le, vagy éppen elkapja a királyfit, aki láthatatlanná tévő bundában rámolja szét a várat. Mindenképpen nagyon érdekes, nem alábecsülendő ellenfél.
A mese több változata házasságal végződik, de én különösen szeretem azokat, amik nem. Annak, hogy a királykisasszonyt megleckéztették, nem egyenlő folyománya, hogy feleségül is kéne mennie a legyőzőihez. A meséből nyilvánvaló, hogy megtanulta, nem kaphat meg mindent, amire vágyik - de ennek semmi köze ahhoz, beleszeret-e bármelyik királyfiba. A saját jellemfejlődése önmagában is érdekes.
Az egyik Horger-féle verzió azzal kezdődik, hogy három leány három legénnyel hál egy ágyban, és reggelre kelve jutalmul, hogy a legények úriemberként viselkedtek, adják nekik a három kincset. Az egyik legény álmában átvetette a kezét a legkisebb leányon, aki reggel megvádolja, hogy csúfságot akart elkövetni; a vita eldöntésére a varázslatos gyűrűt hívják segítségül, ami csak akkor ont aranyat, ha a vitéz szándékai tiszták. Apró részlet, de a nemi erőszak témakörében érdemes megemlíteni.

Amit érdemes átgondolni
A "gonosz csábító" sohasem tartozott a kedvenc női karaktereim közé. Ebben a mesében is inkább a címben található furfangosságot, játékosságot szeretem kiemelni, nem a királykisasszony veszélyes bájait. Olyan lányról van szó, aki kártyázni hívja ki a kérőit - nyilván inkább trickster karakter, mint femme fatale.

Megjegyzés
Ez a mese sok változatban létezik Európa-szerte (főleg angol nyelvterületen), sőt, Kanadából is találam néhány variációt. A népmesékről és szuperképességekről szóló könyvembe is beválogattam, Teleportálás címszó alatt, mert néhány verziójában az egyik kincs messzi földekre repíti a tulajdonosát.

Mátyás király Burmában (Népmesék nyomában a világ körül 2. - Burma)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

Eheti állomásunk, Kínából továbblépve: Burma.
(Megint sikerült befejezni egy könyvet egy hét alatt, főleg azért, mert rájöttem, hogy lehet olvasni a szobabiciklin)

The Snake Prince, and Other Stories
Burmese folk tales
Edna Ledgard
Interlink Books, 2000.

Az Interlink népmese-sorozatának eddigi köteteivel nagyon jó tapasztalataim voltak, de ettől most nem voltam elragadtatva. Nem a mesék miatt - azokat nagyon szerettem -; a szerző hozzállása zavart. Edga Ledgard amerikai, aki baptista misszionáriusok gyerekeként élete első 9 évét Burmában töltötte az 1930-as években. Ennek megfelelően nagy szeretettel és nosztalgiával tekint az országra, amitől az egész könyvnek romantikus-egzotikus színezete lett. Ráadásul Ledgard szerint a burmai mesék tanulságait "meg kellett változtatni a nyugati olvasók számára" (nálam ez verte le igazán a bizotsítékot). A buddhista hagyomány szerint ugyanis felesleges, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését a történetben, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy a karma majd tesz róla, hogy a következő életében csimaszként térjen vissza. Ledgard viszont önkényesen odabiggyesztett mindenféle büntetést a mesék végére, mondván, hogy így jobban hangzik (azzal bezárólag, hogy egy random sárkány kimászott a tengerből és megette a fösvény embert). Javára legyen mondva, legalább szólt a Jegyzetekben, hogy mit változtatott az egyes meséken, de ennek ellenére elveszetette a bizalmam.
(A jövőben tenni fogok róla, hogy amikor csak lehet, olyan gyűjteményeket olvassak, amiket az adott országból származó szerző tett közzé.)

Kapcsolatok

Most, hogy körutam második állomásánál tartok, már van összehasonítási alapom a szomszédos mesékhez. Ebben a könyvben egy történet volt, ami előfordult a Yunnan-i gyűjteményben is - mese az öregasszonyról, aki feleségül adja a lányát egy kígyóhoz némi friss gyümölcsért.
Találtam a könyvben egy trickster-történetet is, amit eddig csak az indonéz Törpeszarvas repertoárjából ismertem. Itt az Arany Nyúl volt a tettes.
A kedvenc felfedezésem az volt, hogy az "Eb, aki a kanalát meg nem eszi" Mátyás-mesére is volt itt egy burmai változat - már ha csak annyiban is, hogy a bölcs halász ötven ütést kért a királytól jutalmul, hogy az ajtónállónak adhassa őket.

Fénypontok

Több nagyon szép mese is volt a kötetben. Az egyik kedvenc figurám Törvényben Jártas Királykisasszony (Princess Learned-in-the-Law) volt, aki klasszikus bíráskodós történetekben a bölcs bíró szerepét tölti be (sült hal illatáért a pénz árnyékával fizet, stb.). Hasonlóan nagyon élveztem a legendát a Mágikus Csípőfogóról, ami levágta az emberek kezét, ha hamisan tanúskodtak - míg egy fiatal szerzetes ki nem ötlötte, hogy mondhat igazat, és hazudhat is egyszerre (tehetséges ügyvéd lett volna belőle).

A kedvenc történetem viszont toronymagasan a Szégyenlős Tarka Madár volt (vajon miért?). Ebben a mesében az Oroszlán, a szárazföldi állatok királya, és a Naga, a tengeri lények ura, mérik össze az erejüket uralkodás terén. Miután a gonosz sárkány győz, az erdő állatai összefognak, hogy közösen mentsék meg szeretett királyukat a pusztulástól - a bölcs trickster Arany Nyúl, a beó (a madarak hírnöke), és a dzsungel madarai tervet eszelnek ki, hogy elriasszák a sárkányt a szárazföldtől. A tervben fontos szerepet játszik egy hatalmas, tarka, végtelenül szégyenlős madár, akinek úgy kell tennie, mintha ő lenne a mitikus Garuda, aki sárkányokat eszik. A fondorlatos terv sikerrel jár, és a szégyenlős, kedves szívű madarat annyian ölelgetik meg a győzelem mámorában, hogy egészen picire összemegy és kifakul - belőle lett az ökörszem...

Hova tovább?
Úgy döntöttem, délkelet felé haladok tovább. A következő állomás Laosz.

Feminista Magyar Népmesék 8. - A nyelves királykisasszony

Íme 2016 első feminista magyar népmeséje! Aki kíváncsi az előzményekre, kattintson ide. A korábbi hét mese itt található.

A nyelves királykisasszony

Források

Ambrus É.: A nyelves királykisasszony (Rege kiadó, 1990).

Arany L.: Magyar népmesék (Móra, 1979). (olvasható online)

Fodor Erzsébet meséi (vajdasági mesegyűjtés)

Lázár J.: Alsófehér vármegye monográfiája. I. k. 2. r. 631. old. (Alsófehér vármegye közönsége, 1896)
Gyűjtés Magyarlapádról.

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék III. (Szépirodalmi könyvkiadó, 1960).
Mesélte: Hadnagy István, 75 éves, Szaporca, Baranya m., 1938-ban, gyűjtötte Berze Nagy János.

További információ itt olvasható.

Ez a mese az Aarne-Thompson 853. (Nyelves királykisasszony / Contest in repartee) mesetípusba sorolható. Novellamese.

A történet:
Egy királynak szépséges leánya van, aki nagyon "nyelves" (sokat beszél, felesel), és/vagy senki sem tudja megnevettetni. A király kétségbe van esve, hogy a lány beszédessége elriasztja a kérőket; végül kihirdeti, hogy ahhoz adja a lányát, aki túl tudja beszélni.
Három fiú útra kell; kettejükről népmesei módon semmit sem tudunk, de a legkisebb/legidősebb mindenki szerint félkegyelmű. Úton a király vára felé a "hamutyka" fiú összeszed az út széléről midnenféle értéktelen kacatot, amiért a testvérei kigyúnyolják/megverik. A palotába érkezve a két névtelen fiú kudarcot vall, míg a harmadik - nevezzük Jankónak - már eleve nevetség tárgya. Ám amikor ő kerül sorra, a királylánynak minden mondatára azonnal rávágja a helyes választ (a megfelelő kacatok segítségével), és a közös bolondozás végén a királykisasszony boldogan hozzámegy feleségül.

Mitől feminista?
Az, hogy a mese maga mennyire feminista, nagyban attól függ, ki meséli, és melyik változatot. Arany László verziója például elég ellenszenvesen kezdődik: A király azon búsul, hogy a lányát a nyelvessége miatt senki se fogja elvenni feleségül (illetve "aki elveszi, annak keserűség lesz az élete."). Cserébe viszont, amikor kihirdeti a próbát, a lány karakán módon még örül is neki:

"Jó lesz biz a, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram."

Bumm. Aki nem állja meg a helyét a királylány mellett, az ne is akarjon házasodni. Ha belegondol az ember, fontos különbség, hogy a lányt nem elhallgattatni, Makracos Kata módra megtörni kell, hanem tudni kell tartani vele az iramot, észben és beszédben. Aki nem tud a lány szintjén társalogni, az nem azt kockáztatja, hogy keserves lesz az élete, hanem azt, hogy a királykiasszony fogja magát mellette halálra unni...
Ennél sokkal érdekesebb viszont maga a feleselés, mely minden meseváltozatban egy kicsit másmilyen; jó sokat kellett ásnom érte, hogy leessen, miről szól. Arany László verziója nagyon gyerekbarát, az eredeti gyűjtésben "szart" mond a királylány, Arany Lacinál viszont "ganéjt" (külön kiemeli a mesében, hogy a királylány sokat káromkodik). Ennek megfelelően a feleselés is el lett torzítva, hogy teljesen ártatlannak tűnjön:

"- De piros a kisasszony!
- Tűz ég ám bennem!
- Itt egy tojás, süssük meg nála.
- Lyukas ám a serpenyő!
- Itt egy szeg, foltozzuk be vele.
- Igen biz a ganéjt!
- Az is van itt egy sipkával!"

Néhány korrábi változatot elolvasva sikerült végre rádöbbennem, hogy ez a mese bizony a szexről szól. Íme, Lázár János gyűjtése:

"- De fehér a lába a kisasszonynak!
- Jaj, nagy tűz van ám alatta!
- Hát akkor süssük meg ezt a tojást!
- Nem lehet, mert lyuk van az üstön!
- Van itt egy szeg, azzal bé lehet dugni!
- Szart lehet.
- Van az is!"

Oké, szóval nem a csábítás ötven árnyalatának legelegánsabb formájával állunk itt szemben, de mindenki érti miről van szó, ugye? Fontos hozzátenni, hogy Jankó végigneveti az egészet, és a végére a királykisasszony is elkacagja magát. Az egész feleselés játékos, kihívó, incselkedő formában zajlik.

Okéoké, de ez mitől feminista?

Említettem a sorozat elején, hogy szex-pozitív történeteket is igyekszem majd válogatni. Nos, ez az egyikük (eredetileg, vicces módon, a feleselés miatt válogattam be; a szex kutakodás közben került a képbe). A királykisasszony nem csak elvárja, hogy leendő férje társalgási téren lépést tudjon vele tartani (illetőleg hogy ne kapjon szívinfarktust, amikor kedves neje jóízűen elkáromkodja magát), de ráadásul szemrebbenés nélkül tárgyalja le a szex lehetőségét, sőt, kacag is rajta, ahelyett, hogy irulna-pirulna. A leendő férjtől tehát nem csak az intelligencia, de a szexuális kompetencia is követelmény, és a királykisasszony nem szégyelli szóba hozni. "Tűz ég ám benne," ráadásul, avagy hősnőnk saját bevallása szerint egészséges szexuális étvággyal rendelkezik, és ezt ki is jelenti kertelés nélkül. Nem kételkedem egyébként, hogy ha nagyon megkapargatnánk a hagyományt, találnánk olyan verziót is, ami "talált tárgyak" nélkül zajlik... ehem.

És hogy szót ejtsünk a férfiakról is: Jankó a testvérei szerint bolond, a mese végére viszont kiderül, hogy nagyon is jól jár az esze. Nem azért szedeget fel úton-útfélen mindent, mert ostoba, hanem mert figyel a részletekre, és olyan lehetőségeket is meglát látszólag haszontalan tárgyakban, amiket más nem. Értelmes, és éles eszű, ez kiderül a feleselésből is, ráadásul humora is van (ha nem is túl elegáns, de hát a leányzó sem az), és nem riad el a királykiasszonytól, amikor az beszélni kezd. A férfiasságnak tehát egy olyan formájával állunk szemben, aki nem gondolja, hogy asszonynak kuss a neve, és képes olyan apróságokat is meglátni, amik elősegítik, hogy szót értsen szíve választottjával.

Amit érdemes átgondolni
Arany László verziója alapvetően nagyon használható - feltéve, hogy a mese folyamán kiderül, az öreg király aggodalmainak nem volt alapja, a "nyelvesség" nem átok. A ganéjozós rész nem a kedvencem, de helye van, egyrészt, mert bemutatja, hogy a királykisasszonynak nem gond a káromkodás (és Jankónak se), másrészt mert nyilván váratlanul éri a hölgyet, hogy kérője zsebében/kalapjában akad egy marék ganéj elfekvőben. Még gondolkodom rajta, mi egyébbel lehetne hasonló hatást elérni, de sajnos az eszembe ötlő opciók nem feltétlenül jobbak (dédanyámat idézve első blikkre a "lúf*sz" ugrott be...).

Megjegyzés
Kiskoromban utáltam ezt a mesét. Nem volt semmi értelme a párbeszédnek, és ellenszenves volt a legkisebb fiú. De így, felnőtt fejjel átgondolva (meg de-cenzúrázva) már sokkal érdekesebb, és kezdem megszeretni...

Lábmelegítőt a hangyáknak! (Népmesék nyomában a világ körül 1. - Kína)

(Ez a vadonatúj, Népmesék nyomában a világ körül című blogsorozatom első bejegyzése. Aki kíváncsi a sorozat miértjére és hogyanjára, itt találja a bemutatkozást)

A posta megkegyelmezett rajtunk, és a karácsonyra kapott könyvek szép lassan megérkeztek januárra; érkezésükkel egyidőben eldőlt az is, hol kezdem meg a világ körüli meseolvasást. Ember jóvoltából (aki már rég megtanulta, hogy az Amazon kívánságlistával nem hibázhat), végre karmaim közé kaparintottam egy régen áhított népmesegyűjteményt:

South of the Clouds: Tales from Yunnan

Szerk. Lucien Miller

University of Washington Press, 1994.

A könyv a dél-kínai Yunnan tartomány huszonöt etnikai kisebbségének mítoszaiból és népmeséiből válogat; összesen 54 történet található benne. Akadémiai kiadvány, ami azt jelenti, hogy a meséken kívül van hozzá hosszadalmas bevezető, szószedet, jegyzetek, térképek, és minden egyéb, ami szem-szájnak ingere. 

(Igen, tessék, tíz év mesemondás után sikerült olyasvalakivá válnom, akit lázba hoznak a lábjegyzetek. Külön plusz pontokat érdemel a könyv, mert megjelöli az eredeti mesemondók nevét, hovatartozását, sőt, a gyűjtők és a fordítók neveit is.)

A történeteket a kínai állam folklórgyűjtő programjának keretei között jegyezték le. A bevezetőben szóba kerül, hogy a változtatás nélküli szövegeket csak archívumokban lehet elérni, és elég bajosan; a hagyományőrzés céljából kiadott, irodalmi igényű gyűjteményekben már "finomítva" szerepelnek a mesék, vagyis - az amerikai fordító halovány célzásaiból ítélve - kivették belőlük a "nem megfelelő" társadalmi üzeneteket. Ez egyébként látszik is a gyűjteményen, mert a gazdagok kivétel nélkül mind gonoszak, és a királyok kivétel nélkül mind zsarnokok. Kíváncsi lennék, hány jóságos, igazságos király lapul az archívumbokban...

(Az is beszédes volt, hogy míg az amerikai bevezető a kínai állam dicséretes kisebbség-politikájáról tárgyal, addig a kínaiból fordított bevezető egy oldalon háromszor nevezi "primitívnek" és "babonásnak" a Yunnanban élő népcsoportokat...)

Érdekességek

A "Mitológia" fejezetben rengeteg, egymáshoz nagyon hasonló özönvíz-mítosz szerepel. Nagyon tetszett, hogy az életben maradó fiú-lány testvérpárnak minden változatban szembe kell néznie a ténnyel, hogy ha be akarják népesíteni a földet, akkor bizony vérfertőzést kell elkövetniük. Mivel húzódoznak a gondolattól, az istenek mindenféle csalafinta jeleket küldenek nekik, hogy meggyőzzék őket, nem követnek el bűnt. 

Több mítosz szól arról is, hogyan távolodott el egymástól az ég és a föld. Egy csuang történet szerint (a csuang mesék régi kedvenceim) a bambusz például azért hajlékony, mert régen alacsonyan volt az égbolt és meg kellett hajolnia, amikor felnőtt odáig. Egy derung mítosz pedig elmeséli, hogy azért tűnt el a mennyeket a földdel összekötő hegy, mert egy csapat hangya aláásta. Tulajdonképpen igazuk volt: Ők csupán lábmelegítőket szerettek volna kérni az emberektől, de őseink gonoszul megtagadták a kérésüket. 

(Hangyánként hat lábmelegítő, számolja ki valaki)

A csuangokkal kapcsolatban elfogult vagyok, de nagyon tetszett az az öt meséből álló ciklus, ami egy halandó trickster és a Mennydörgésisten küzdelméről szólt. A történet csúcspontján hősünk, Bubo (aki nem bagoly) egy felfordított esernyőn csónakázva küzd meg az istenséggel.

Volt néhány nagyon szép, lírai történet is a kötetben, például a Wilde Goose Lake, ami egy szegény lány és egy sárkánylány barátságáról szól (akik a mese végére összeköltöznek és együtt élnek boldogan); a Bozontos Szemöldökű Lány, akit egy fiú feleségül vesz annak ellenére, hogy mindenki más szerint balszerencsét hoz (a mese tanulsága, hogy nem szabad hinni az őseink által ránk hagyott babonáknak, ha az ember boldogsága a tét); és a Madarak Gyűlése, melyben egy lány 360 különféle madarat hímez és kelt életre, akik a halála évfordulóján azóta is minden évben összegyűlnek.

Nagyon jól szerkesztett, értékes, érdekes olvasmány volt, sokat tanultam belőle. Külön ajánlom mindazoknak, akik keveset tudnak a kínai kisebbségekről és kultúrájukról.

Hova tovább?

Kína sok országgal határos (trivia-kedvelőknek: 14), és még Yunnan provinciából is legalább három irányba utazhat tovább a mesemondó: Burmába, Laoszba, vagy Vietnámba. Mivel a yunnani népmesék között sok volt az emlegetett burmai kapcsolat, a következő állomásnak Burmát választottam; már úton van a könyv az Ingyenes Könyvtárközi Kölcsönzés Nagy Csodájának jóvoltából. 

Jövő héten ugyanitt!

Új Év, Új Blogsorozat: Népmesék nyomában a világ körül

Repertoárépítő gyakorlatnak indult, de kinőtte magát...

Új év, új tervek, új mesék, új blogsorozat.
2016-ban lesz tíz éve annak, hogy felfedeztem a mesemondást mint szakmát, és eldöntöttem, hogy belőlem pedig mesemondó lesz. Nagyon sok minden történt ez alatt a tíz év alatt (aki nem hiszi, olvasson vissza), és remélem, a következő évtized is ilyen kalandos lesz majd. Megünnepelendő az évfordulót, január beköszöntével új blogsorozatba kezdek.
A szerdánként folytatódó Feminista Magyar Népmesék mellett ezentúl vasárnaponként új bejegyzésekkel bővül a program. A sorozat címe: Népmesék nyomában a világ körül!

Miért?
Szeretném bővíteni a repertoáromat, és rávenni magam, hogy a világnak olyan sarkaiból is olvassak meséket, amiket eddig még nem fedeztem fel. Plusz szeretném megünnepelni a 10 éves mesemondó évfordulómat valami olyasmivel, amit már 10 évvel ezelőtt is tervbe vettem, csak sohasem jutottam el odáig... A "legalább egy mese a világ minden országából" az egyik legelső tervem volt, és ideje, hogy belevágjak végre.

Hogyan?
Először is, választok egy kezdőpontot. A választás Kínára esett, mert karácsonyra kaptam egy remek mesegyűjteményt, amiben a kínai Yunnan tartomány kisebbségi népeinek meséi és mítoszai vannak összegyűjtve.
Amint végeztem a mesegyűjteménnyel, keresek egy határos országot, ahová továbbléphetek. Beszerzek egy népmesegyűjteményt az adott országból, elolvasom, továbblépek... egészen addig, amíg mesék szárnyán körbe nem barangoltam az egész világot. Nagyjából 196 könyv elég is lesz hozzá... Amelyik országhoz nem találok népmesegyűjteményt (angolul, spanyolul, vagy magyarul), azokhoz vagy gyűjteményes kötetekből keresek meséket (legalább ötöt), vagy néprajzos cikkekből. Vagy, végszükség esetén, az Internetről.

És a blog?
Minden vasárnap írok egy rövid beszámolót arról, hol tartok épp a barangolásban, mit olvasok, és milyen érdekességeket fedeztem fel. Lehet, hogy egy-egy rövidebb mesét is közzéteszek majd, ha a forrás engedi.

Mettől meddig?
Fogalmam sincs. Kényelmes, nyugis, szórakoztató olvasgatást tervezek. Ez a program nem egyéves terv; akár több évig is eltarthat, míg körbeérek vele. Nem sietek sehová.
Az első bejegyzés január 10-én várható!

Csatlakozhatok?
Arra az esetre, ha valakinek kedve támadna velem (vagy a saját útvonalán) barangolni, a Moly.hu-n létrehoztam egy kihívást, amihez lehet csatlakozni.

Mindenkinek kellemes, boldog, mesékben gazdag új évet kívánok! :)